Viki jogász. A végzettségét és a munkáját nagy társadalmi elismerés övezi. A mindennapi munkája során azonban rájött, hogy nem papírokkal, hanem emberekkel szeretne dolgozni. A megcélzott pozíciói mind angol munkanyelvűek voltak. Az állásinterjúk során 10/8-ra értékelték a nyelvtudását, ami a magabiztos munkavégzéshez már elég. Ennek ellenére fél éven keresztül alig hívták be személyes interjúra. Elkezdtünk együtt dolgozni, és a közös munkánk során erre jutottunk:

Az angol állásinterjú nem nyelvvizsga. Ne azt akard bebizonyítani, hogy jól beszélsz angolul, hanem hogy te vagy a legmegfelelőbb ember a kiírt pozícióra.

Pontosabban:

1. Ne akard elmondani egy szuszra az egész életpályádat. Nem az a cél, hogy addig beszélj, amíg le nem állítanak, hanem hogy összeszedetten és hatékonyan válaszolj a kérdésre.
2. Ne használj olyan szavakat és kifejezéseket, amiket természetedből fakadóan vagy magyarul nem használnál. Így nem lesz természetes, amit mondasz, és elveszíted a hitelességedet.
3. Ne ijedj meg, ha nem értesz valamit; visszakérdezni ér, ez egy beszélgetés. Jobban jön ki egy beszélgetésben, ha pontosítod a kérdést, mintha egy teljesen nem oda tartozó kérdésre válaszolsz.
4. Ne akadj meg, ha nem tudsz egy szót. Magyarul is van ilyen egy fáradtabb napon. Kerüld ki, használj szinonimát, vagy írd körül.

Ezekre a nehéz helyzetekre számos megküzdési technika van. Ismerd meg őket, és legyél magabiztos az angol állásinterjúdon.

Ó, igen, és Viki azóta elhelyezkedett egy angol munkanyelvű pozícióban, ahol emberekkel foglalkozhat, és már nem csak a társadalmi elismerés, hanem a munka szenvedélye is motiválja.